Pünkösd ünnepén a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük. Sokan úgy vélik, hogy ezen az ünnepen arról a régi eseményről emlékezünk meg, amikor Jézus Krisztus feltámadása után 50 nappal eljött a Szentlélek.

Annak idején minden úgy történt, ahogy az Üdvözítő mondta, ahogy a mennybemenetel ünnepi evangéliumában is elhangzik a készületre való felszólítás: „. . . Ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.” /Lk 24, 48/
Pünkösd ünnepe azonban a mi személyes pünkösdünk is, amikor mi is részesülünk a Lélek kegyelmeiből. Nem „emlékünnepet” tartunk csupán, mintha a Szentlélek nem áradna és nem alakítana bennünket folyamatosan, ha lelki életet élünk, nem egy hajdani esemény évenkénti felelevenítésére készülünk, hanem átadjuk magunkat, és sóvárogva várjuk, hogy részesei legyünk a „mennyei erőnek”.