Szent Bonifác vértanú emléke – December 19., A készület harmincötödik napja
„Szeplőtelen áldozatul * önként felajánlottad magad annak, * aki éretted a Szűztől születni készül, * bölcs Bonifác, megkoszorúzott Szent vértanú!” (Konták)
Tanítás és elmélkedés
Bonifác vértanú Diocletian császár idején élt és szenvedett vértanúhalált. Kezdetben egy gazdag patrícius házában élt testi vágyaknak engedve. Egy bizonyos özvegyasszony, Aglaia szolgája volt. Ennek az asszonynak szeretőjeként szolgálta annak fiát is, aki konzul volt Rómában. Bár ő és úrnője szenvedélyeik fogságában éltek, sokra becsülték a keresztény vértanúk küzdelmét, és jó szívvel voltak az idegenek és a szegények iránt.
Aggeus póféta – December 16., a készület harminckettedik napja
„Isten Lelke megvilágosította elmédet * és megjövendölted Isten titkait, * mert a jövendőt világosan feltártad, * és megmagyaráztad az események megvalósulását, * végtelenül boldog Aggeus próféta! * Esedezzél Krisztus Istenhez, * hogy adja meg nekünk a nagy irgalmat!” (Hajnali szolgálaton)
Tanítás
Aggeus próféta az izraeliták babilóniai fogsága után működött, akkor bízta meg Isten prófétai feladatokkal.
Szent Eleutér fölszentelt vértanú emlékezete – December 15., A készület harmincegyedik napja
„Készítsd fel magad, barlang, * közeledik a Krisztust méhében hordozó Jerke! * Jászol, fogadd be azt, aki bennünket, * a föld szülötteit, * oktalan cselekedeteinktől szavával feloldoz!” (Alkonyati zsolozsma)
Tanítás
Szent Elevteriosz, vagy Eleutér, Rómában született gazdag és nemesi családban. Édesapja a Római Birodalom hadvezére is volt, míg édesanyja, Anthia, Szent Pál apostoltól kapott üdvös tanítást és tőle kapta meg a keresztséget.
A szülők gyermeküket keresztényként nevelték, és ifjúként Szent Anaklét pápa nevelésére bízták.
Szent Thürszosz, Levkiosz, Filémon, Apolló és Adorján vértanúk emléke – December 14., A készület harmincadik napja
„A gonoszság gyermekkoromtól fogva beszennyezte * az én szerencsétlen lelkemet, Szent Szűz! * Szavakkal és tettekkel is szennyessé tettem magamat, * és nem tudom, hogy mit cselekedjem! * Azt sem tudom, hová meneküljek...” (Theottokion a hajnali szolgálaton)
Tanítás
Imádságban szólítjuk meg az Istenszülőt, hogy legyen a segítségünkre, járjon közben értünk, hogy jól cselekedjünk. Olyan a fenti liturgikus idézet, mint egy sóhaj, amit a lelki küzdelmeiben elfáradt ember mond. Az ördög ugyanis kétszeresen zaklatja azokat, akik harcolni merészelnek, akik imádkozni akarnak, akik erények megszerzésére törekednek és Istent akarják szeretni mindenekfelett.